Nagy arcok Dorogon – Dorog “atyja”

Nagy arcok Dorogon – Dorog “atyja”

Schmidt Sándor (1882-1953.) bányamérnök, bányaigazgató, magyar királyi bányaügyi főtanácsos, Dorog város „atyja”.

1905-ben került Dorogra, majd 1911-től 28 éven át volt a Salgótarjáni

Kőszénbánya Rt. bányavállalat dorogi igazgatója. Tehetséges és

ambiciózus munkatársakkal vette körül magát, akikkel új bányákat

nyitottak meg, régieket támasztottak fel. Néhány év alatt elérte, hogy

Dorog lett ismét a szénmedence központja, melynek köszönhetően a

település lakossága 2000 főről 8000 főre növekedett. Kiváló bányászati

szakemberként nevéhez köthető a cementálási eljárás és az

iszaptömedékelés elterjesztése. Szociálisan érzékeny vezető volt,

felismerte, hogy a térség virágzása csakis „a tőke, mérnök és munkás

vállvetett, harmonikus együttműködésével érhető el!” Ezen gondolat

jegyében lépések sorát valósította meg. Igazgatósága idején épült fel a

legtöbb dorogi közintézmény: városháza, bányakaszinó (ma könyvtár), két

iskola, óvodák, bányafürdő, két templom, művelődési ház, kórház,

sporttelep, bányaszékház (ma Intézmények Háza), a Tisztviselő telep és

az Újkolónia. 1953-ban az ÁVH letartóztatta „népellenes szervezkedés”

koholt vádjával. Két hónap múlva belehalt a kínzásokba. Személyét sokáig

érzéketlen uraságként határozták meg, és évtizedekig jobb volt

hallgatni róla. A rendszerváltás után azonban újra elfoglalta jól

megérdemelt helyét a magyar bányamérnökök és Dorog nagyjai között.

Emléktábláját 1997-ben avatták fel a nevét viselő lakótelepen. 2003-ban,

halálának 50. évfordulóján avatták fel második emléktábláját a dorogi

köztemetőben található kápolna belső falán. 2014-ben a hajdani téli

lakhelyén közteret neveztek el róla. 2019 szeptemberében, nyári

rezidenciáján (ma Vízmű) bronzszobrot avattak tiszteletére.

Vissza